Rámbízta az Isten
nagy földjéből egy holdnyi kertjét
ott forgatom hát a rögöket
s mit terem, megétetem
azzal, ki kedves nekem
 
Rámbízta az Isten
vagy negyven fáját is
érő gyümölccsel
hát leszedem s megétetem
azzal, ki kedves nekem
 
Rámbízta az Isten
egy asszony teste-kertecskéjét
kettőnkön álljék, mi öröm van benne
a forgandós világnak
hát legyen új eleje
 
Rámbízta az Isten
hogy nézzem, miként látszik ki 
felhők mögül a nap
végetlen számoljam a csillagokat
s rajtuk hát elaludjak
 
Nem nagy dolgokat
bízott rám az Isten
de mit kell, sorjában véghezvittem
tán csak bólint reá valahol
  oszt elmosolyodik

________


Kép:  Koday László festménye

Rámbízta

csak nem gondolod komolyan
hogy az élet komolyan olyan
mint bolha a fázós kutyában
mint részeg a csapos markában
mint vérben mosakodó fájdalom
mint hámba fogható szarvas barom
 
az élet magának való kis kocsonyás
vacak a napsütésben

_________________

Kép:  Göldner Tibor  Téli napsütés 

Ugyan már

Légyen a magasságnak teteje
és a mélységnek alja
 
Neveztessék ez csúcsnak, melyről két út vezet
és mindegyike zuhanás
 
De maradjon abba a zuhanás a mélységnek aljában
és adassék meg az esély
 
Hogy mehessen előre az ember
ha nem is föl egészen, de kicsinyt
 
Míg érzi, hogy támasza vagyon
és van fölfelé
 
És ha már nincs, akkor ereszkedjék le
a csúcs hozzá közelébb
 
_____________

Kép:  ismeretlen szlovák festő   A Tátra csúcsai 

Adassék

Az ég alatt
mint kisgyerek
kezemmel a kezedet
fogva. Zöldfüves
aknamezőn járunk kedvesem
értelmezhetetlen csöndben
két robbanás között
 
Vagy egy
 
amit már nem is hallani. Fel
az ég felé zöldfüves
föld és test-
darabok a levegőben
Talán ez a te
talán ez az én részem
És még itt van a kezed
 
a kezemben

____________ 

Kép  Robert Capa  A milicista halála   (spanyol polgárháború)

Zöldfüves

Bozontos bundájában a medve
a hóban meghempereg, mintha
egy percre az ágyába feküdne be
 
Jön a hegyoldalon le
hol lassút lép, hol csúszik
cseppet sem sietve
 
Gallyak roppannak, szikrázik a fény
a szél is csak áll a levegőben
a felhők se mennek a nap elé
várják, hogy a medve
a völgybe leérjen
 
De ő oda se figyelve
megáll lomhán, orrát fölcsapja
beleszimatol a levegőbe
 
Bozontos bundájában a medve
lévén bővében az időnek
visszaballag a hegytetőre

______________

Kép:  ismeretlen festő
 

Medve a hóban

Te csak ülj és figyelj: a gida
két mellső lábát előrenyújtva
vizes burokban a szalmára esik
csapzottan imbolyog, de lábon áll
    Te ne próbálj meg így születni
 
Csak ülj és figyelj: a fióka
a magasban a fészek szélén
a szárnyait szétnyitja és összecsukja
egyszercsak tudja: most lehet. Te ehhez kevés
    A mélységet magaddal megmérni
 
Ülj és figyelj: egyetlen
tenyérnyi tengerben ezernyi apró halak
gondolnak egyet és egyszerre fordulnak
Tudd meg, hogy csinálják, értsd meg őket
    De felejtsd el, hogy velük maradj
 
Figyeld meg az összest
szarvascsapásokat a gerincen
a kéregben múló időt
Legyél egyszerre más és magad
    A résznél ne több
 
Hallgasd: itt
van mind, amik voltak
a teljes megismételhetetlen egy

_____________________

Kép:  Henri Rousseau  Tigris és a festő

Mindenféle megfigyelések

mendegéle Istenke
az ő fődjének színén
szem dióra lele
 
örüle néki fölszedé
kapirgál egy lyukat
oszt ejti bele
 
leüle mellé a fűbe
harmadnapra kikél
ő meg tovább mene
 
ősznek elejbe
arra jár megént
s hát terítve mi terme
 
szedegeté eszik belőle
de maga mindet
nem tudja bírni se
 
teremte ezért éngem
segítek fölszedni
meg ha erre jár
beszélgetek vele

____________________

Kép:  Vladimir Kush  Walnut of Eden

Istenke diója

Kosztos valék Isten asztalánál
Nem beszél hozzám, de
étket tész elém - úgyan
hogy mi magja néki vész
bévül kicsíráljon bennem
- oszt attól több legyek
 
Ül az asztalfőn, eszik velem
Néz, azval az egy nagy szemével
ha sóhajt tudom, hogy vétettem
nem küldi rám a kaszást mégsem
de meríjt nekem még eggyel
- tán bízakodik bennem

__________________

Kép:  fából faragott ‘Utolsó vacsora’ a Nyitrai várban

Kosztos valék

el van törve egyik lába
el van törve másik szárnya
    én kicsi madaramnak
se nem repül
se nem szalad
 
rendezgetem tollacskáját
helyrerakom csontocskáját
    én kicsi madaramnak
nem szólongat
nem is jajgat
 
altatgatom ébresztgetem
takargatom etetgetem
    én fájó madaramnak
kedve szerint
teszek bármit
 
adnám neki mindenemet
adnám neki épségemet
    én törött madaramnak
csak lenne végre
kedve szállni

_____________________

Kép:  Segítő Angyal   (temetői szobor)

Törött madaram

Megteszünk egymásnak dolgokat
Te uzsonnát készítesz nekem
Én meg behozom a kávédat
Elalváskor azt mondjuk egymásnak
Jóéjtszakát
 
Megtesszük a dolgunkat
Én férj vagyok, te meg feleség
Lefekteted a gyereket
Hazaadom a fizetésemet
Lett lakásunk is
 
Tesszük, ami a dolog
Bedugom a zárba, ez a kulcsom itt
A nyitott ajtóban állok
Amíg te törülközővel letakarod
A szeretőd szégyentelenségeit
 
Már csak egy dolog van
Hogy te is meg én is ott, egyszerre megjelenjünk
És a verdiktet kimondja valaki
Hogy éltünk - az nem is kevés
Hogy élünk - nem is elég valami

_______________

Kép:  Renato Guttuso   Balcon 

Nem is elég, nem is kevés

Elindulhatsz rajtam
Talpad alatt fű vagy homok
szemed szintjén messze dombok
kezedben bot
hátadra vetett kabátod
lehetek, ha jól csinálom
 
Megteríthetsz rajtam
Tiszta abroszod
vized vagy borod
étvágyad és jóllakásod
morzsák a szalvétádon
lehetek, ha jól csinálom
 
Kívül-belül levetkeztethetsz
Semmi nélkül állok ott előtted
és nem fogom szégyellni magam
Ha látom, hogy elhagy a kedv, ha fázol
a szám a bőrödre tapasztom
meleget lehelek befele
 
Szeretkezhetsz velem
Lepedő leszek alattad takaró rajtad
belém bújtathatod minden izgága izgalmad
a testemmel tartalak, a csontomig ölellek
az arcod pirosa, a remegésed ritmusa leszek
Jó leszek, ha jól csinálom

Okosabb lehetsz nálam
Figyelek arra, amit mondasz
Megjegyzem - hogyha elfelejted -
gesztusaidat is másolva a
lényeget világosan visszamondjam
A szünet leszek a szavaid közt
 
Hagyom hogy terveidbe beleszőjjél
Álmaidban hegyet lépjél
a magasságtól ne szédüljél
a föld leszek, ha földet értél
Ha akarod megszeretem magamban
azt, akit te szeretsz
 
És akkor lehetsz kegyetlen velem
Kivárhatod, amíg a hiányod
kétségbeejtő didergető fájások
néma magamba betemet
De ha kieresztesz, mosolygok
mert ha igazán jól csinálom

egy időre megint
lehetek

_________________

Kép:  Egon Schiele   Ülő nő    (feleségéről)

Lehetek, ha jól csinálom

Azért szeretkezem
mert van bennem egy állat
ész nélkül
és hiányzik belőle az alázat
csak a dölyf, az én vagyok én
indítja a csípőt a kezet
még akkor is
ha elfogyott a levegő
vagy a szeretet
 
Azért szeretkezem
mert van bennem egy gyerek
síró-nyavalygó
aki egy nőt feltételez
nagymellű asszonyt
a tutujgatót
a kinyitom a számat és enniadót
ahogy vagyok, úgy jó
elfogadót
 
Azért szeretkezem
mert van bennem kedvesség
’sármos’ - mondod
aki el tudja érni, hogy a semmiért
vagy a szövegéért szeressék
nekem dőlsz
ingem alá dugod a kezed
nagy mohó kortyokban iszom
a szeretetet
 
Azért szeretkezem
mert hát itt van bennem
a testem
amivel kifejezhetem hogy
vagy - és veled
megértethetem a meleget
bizonysággá tehetem a nememet
magaménak tudhatom
az elmásult felemet

_______________

Babirka
 
 
Vedd innen a kezedet
nem adom én semmimet
Másra van ez nem arra
hogy a szemed okítsa
 
Tedd vissza a kezedet
odaadom csakeztet
De nemámhogy a másikat is
legyen elég ami alig
 
Gombold inkább ne szakítsd
szorítsd inkább ne simítsd
Ne hagyd abba add vissza
Ne hagyd abba kezd újra

_______________

Kép:  Irene Sheri Visnevszkaja   A szerelemről  (About love)

Miért szeretkezem

pici porhanyós porontyocska
hol rámnyitja hol becsukja
világgal ismerkedős babakék szemeit
göngyörgetem gyöngécske lábait
épp tisztába teszem
 
utána megetetem
mert mindenfelé mohón markolászik
bele a levegőbe - én meg buzgón hitegetem
hogy a kemény cumi pont az anyja melle
mindegy, tejcse jön belőle
 
veszem az ölembe, megnyugszik tőle
aztán hassal a hasamra fektetem
erőlködve emelgeti a fejét
tejjel nyelt levegőt böföget
szopogatja az ökleit
 
utána karomra veszem
lassún ringatva sétálok vele
apró teste beleernyed az ölelésembe
majdnem alszik – dünnyögök neki
tente Titi tente

_________________

Kép:  Anna Bain  Elmentem aludni  (Now I lay me down to sleep)

Titi tente

Apám nekem
 
 
Apám nekem ne legyen
Hogy egész életemre
                           kölyökké tegyen
Hogy álljak elébe
                           és gazsuláljak
Hogy mikor mondja
                           befogjam a pofámat
Hogy ha bármit teszek
                           azzal neki tessek
Mert húsznehány évvel előttem
                           lett meg
 
 
Tessen nekem ő
Hogy ha csend van
          halljam a reszelős hangot
hogy ha félek
          tudjam mögöttem az óriás árnyékot
hogy ha fájok
          magamba-simogasson
ha botlok
          időben elkapjon
s ha mégis elestem azt mondja
          katonadolog

________________

Kép:  Egon Schiele   Two guttersnipes   (Két csibész)

Apám nekem ne legyen

Magas a fű, benne fekszik
a keze a feje alá rakva
kiskabátban, csukott szemmel
alszik, oszt hogy hol jár
maga se tudja
 
Olyan ember ez
a fene megy el rajta
megvan neki a fejébe’ az a mi
amitől ül és papírra
a betűket rója
 
Vagy úgy is mondhatni
olyasvalaki, akinek a gondolatja
merthogy neki magának
alig akad gondja
a másokét osztja
 
Meg tán az is hajtja
hogy bizton nem tudhassa
amin filózik igaz-e
vagy csak úgy
kitanálja
 
Nem is tudom
mit mondjak még róla
van, oszt majd az Isten eldönti
kell-e neki
ilyen szavak faragója

_________________

Kép:  Paul Gaugain  Önarckép 

 

A szófaragó

Itt megy az író
nem érdekli mi mennyi
megy a közértbe
parízert venni
 
Áll a bál
résztvesz az író a buliba’
iszik istenigazába’
ha nem is akarja
 
Foszlik a pruszlik
kebel kerül az író tenyerébe
tuti, de minek is
hát nem a múzsa melle
 
Alszik az író
kibukott a röhögésbe’
nyitva a szája, hortyog
nincs betakarva, a nadrágból kilóg a térde
istenem
most álmodja bele magát a mesébe

________________

Kép:  Szász Endre  Vén csavargó

Az író meséje

egyszer majd beül
és szárnyának hegyével
koponyám falára belül
felírja
itt az óra
 
szűk a hely
csapkod, verdes a fejemben
indulna
izzadt kis pacsirta
végezze dolgát
 
nem bánom, vigyél hát
lelkemet ékes égbe
testemet földfogta porba
ami fontos volt úgyis
ittmarad, szavakba írva

_____________

Kép:  René Magritte  Férfi keménykalapban

Angyal a fejemben

Négy éven át
tettre készen
nem a földön
kicsinyt fölötte állt
 
hogy könnyed könnyűséggel
mosolyogva szaladjon el
mindig előle
amikor körülötte járt
 
Most utólérte és elvitte
- mit nyerhetett vele
oktalanul gonosz ember voltál
halál

_______________