Isten, tudod-e
hol vagyok?
 
Mert csak ettől félek
hogy majd nem tudod biztosan
én meg erre arra – kóválygok
a világban össze vissza
s neked fogalmad
se lesz, hol vagyok
amikor meghalok

 __________________
          

Isten, tudod-e

Kicsi kőnek fáj a csontja
eltörik a fájdalomba’
 
simogatom tenyerembe
megúsztatom patakvízbe
szárítgatom leheletbe
felrepítem levegőbe
 
Kicsi kőnek sír a szeme
elfogyott a lenni-kedve
 
megáztatom jókedvembe
dörzsölgetem dünnyögésbe
öltöztetem melegekbe
pólyálgatom szerelembe
 
Kicsi követ vájja lelke
földre szegzi ólom terhe
 
enyém lesz ha ideadja
megemelem fuss alóla
messze van a haló óra
árnyékod a sors ne lássa
 
Kicsi kőnek fáj a helye
 
______________

Kicsi kő fáj

Hidegben fekszem, aszfalton fázok
hogy melegem legyen, a napra várok
 
Fogom a cuccom, tán ma eladok		
kevéske pénzen boldoggá válok
 
Állok a sarkon, a kezemben rongy
trikónak mondom, százasért fogy
 
Állok a pultnál, a poharat fogom
mereven nézek: legyek a falon
 
Térden a téren, kezem kulcsolom
volna-e neked, nekem húszasod
 
Arccal az árokban, várom fölkelek
előtted Isten, hogy ember legyek
 
Aztán napra-nap, mégis megbukom
földön aludva, nem fog az álom
 
Iszom, nincs semmi, senki előttem
zuhanok magam, magamat érzem  
 
Elvétettek engem, vissza nem tesznek
markomban csörög: olcsó voltam nektek

_______________________

Zsiger

Az én nagy bajomat
hordozom itten
világnak közepérül
világnak szélire
világnak szélirül
világnak közepibe
 
Az én nagy sebemet
viselem sem fejemen
viselem sem testemen
viselem seholsem
hordozom legbévül
 
Az én fájásomnak
ideje se nincsen
elemészt reggelben
elemészt estében
 
Ürességét eszem
ürességét iszom
esmérem színit es visszáját
 
Megfogom s megfog
eresztém s megfog
 
Elveszék énbelőlem mindenem
 
___________________

Elveszék

Uram
Teremtőm Tanítóm
kebeled szűkibe
fészkelném be magam

Ott tán nem bántasz

Mert
lásd Téged tagadó
nehezség állt belém
magamból kiadtalak

Nincs szólásod hozzám

Hol
és mire viszel így már engem
rám se nézve vakon
vagy viszel-e

Tudatlanságom elbutít

Hát
most már hiába kínoz a bűn
hiába hajtatja fejem az alázat
el vagyok követve

De nézd
hitem egy csücske még megmaradt
odaadom neked
Hallgattass el érte

_______________

Ima, hithagyásra

Légyen a magasságnak teteje,
és a mélységnek alja.
 
Neveztessék ez csúcsnak, melyről két út vezet,
és mindegyike zuhanás.
 
De maradjék abba a zuhanás a mélységnek aljában,
és adassék meg az esély.
 
Hogy mehessék előre az ember,
ha nem is föl egészen, de kicsinyt.
 
Míg érzi, hogy támasza vagyon,
és van fölfelé.
 
És ha már nincs, akkor jöjjék le
a csúcs hozzá közelébb.
 
_________________

Adassék

Leszek én a szélkiáltó
mindeneknek lelkén háló
 
Leszek én a megszületett
az ég színén örvendezett
 
Leszek én az arcra bukott
fogós sárba megborított
 
De nem leszek
se fény se test
se feltámadás
ünnep se
se megváltás
csak egy kevés föld
egy kevés meleg
 
_________

Emberjézus

- A templomban a bütykös tenyerektől
a padok szélén a mindíg megfogott fa
ereiben keressük
hova csuszolódott az ige
- Hálópókos porhomályos csendbe`
várunk a megtestesülésre
várunk a fel  hívó hangra
várunk egy kigyulladt bokorra
várunk magunkra
- bütykös tenyerekkel 
 
- És lám egyszer
a szótlanságból kifogyunk
szárnyanőttet álmodunk
ki, ha kéri osztogatjuk neki
amit gondolunk - tessék
a dolgok takarója
 
- Vedd te is magadra
eredj a templomba
és fogd a tenyeredbe
a padok szélén a fát
 
___________________

A dolgok takarója

Kosztos valék Isten asztalánál
Nem beszél hozzám, de
étket tész elém – úgyan
hogy mi magja néki vész
bévül kicsíráljon bennem
– oszt attól több legyek

Ül az asztalfőn, eszik velem
Néz, azval az egy nagy szemével
ha sóhajt tudom, hogy vétettem
nem küldi rám a kaszást mégsem
de meríjt nekem még eggyel
– tán bízakodik bennem

______________

Kosztos valék

Rámbízta az Isten
nagy földjéből egy holdnyi kertjét
ott forgatom hát a rögöket
s mit terem, megétetem
azzal, ki kedves nekem
 
Rámbízta az Isten
vagy negyven fáját is
érő gyümölccsel
hát leszedem s megétetem
azzal, ki kedves nekem
 
Rámbízta az Isten
egy asszony teste-kertecskéjét
kettőnkön álljék, mi öröm van benne
a forgandós világnak
hát legyen új eleje
 
Rámbízta az Isten
hogy nézzem, miként látszik ki 
felhők mögül a nap
végetlen számoljam a csillagokat
s rajtuk hát elaludjak
 
Nem nagy dolgokat
bízott rám az Isten
de mit kell, sorjában véghezvittem
tán csak bólint reá valahol
oszt elmosolyodik

_______________

Rámbízta

szemedhez a föld
lépteidhez sár
érzéseidhez közöny
szádhoz kimondhatatlanság
    ne tapadjon
dolgodhoz parancs
étkedhez pénz
irigység javaidhoz
    ne tapadjon
hitedhez vér
hozzád méltatlanság
    ne tapadjon
halálodhoz semmi hiány.
 
________________

Kép:  Bálint József fafaragó   A remete   (Bakonykuti, ~2010)

Ne tapadjon

Megfog majd, ha messze érek
Magnak érlel, ha elvetélek

Megkönnyít, ha hül a szemem
magammá tesz, ha nincs egyebem

Megtámaszt, ha dönt a kétség
magamra hagy, ha elvegyülnék
 
_______________

Hat hit

Látlak Uram
– mert látni akarlak

Pedig csak lélek vagy
– ami láthatatlan

Ha volna arcod és tested
– megsimogatnálak

Bármi lennék érted
– csak a közelemben tudhatnálak

Ha fenn vagy tényleg
– magas hegyen élnék

Ha lenn
– földbe temetkeznék

Vagy egyszerűen levegő lennék körülötted
– hogy belélegezhess

Olyan nagyon akarlak látni
– hát látlak Uram

____________

Kép:  Vértesszentkereszt, kolostor 

Látlak Uram

mendegéle Istenke
az ő fődjének színén
szem dióra lele

örüle néki fölszedé
kapirgál egy lyukat
oszt ejti bele

leüle mellé a fűbe
harmadnapra kikél
ő meg tovább mene

ősznek elejbe
arra jár megént
s hát terítve mi terme

szedegeté eszik belőle
de maga mindet
nem tudja bírni se

teremte ezért éngem
segítek fölszedni
meg ha erre jár
beszélgetek vele

__________________

Istenke diója

Nem hiszek én tebenned Uram
hanem csak látom naponta
hogy felkel a nap és lenyugszik

De tudom, hogy meddig vagyok én
mi a közöm ahhoz, ami körülvesz
és honnantól kezdődik a másik

S teszem, amit a kezemmel tehetek 
s teszem, amit az eszemmel, s megmerítkezem
az emlékezésben és a felejtésben is

A végén pedig építek egy házat
és a zár te lész rajta Uram
ki- vagy bézársz engem, érdemeim szerint
 
______________

Tebenned Uram

a föld.
Anyám, asszonyom és papom ez a föld
ez az egy hold föld itt
amin dolgozom
ami tudja a dolgom

Terem.
Ráncos barna emlőjén étket teremt nekem
a semmiből
fényből földből levegőből való
átmeneti állapot vagyok
remegő
időmorzsáló tehetetlen csecsemő
-
megnyugszom a szoptatás után
egy hosszú alvás előtt
 
Aztán ha van erőm
megétet
gyümölccsel kenyérrel, és borral itat
alám hajtja tikkadt hasát
szántsak vessek és ha
bírom a táncot, arassak
hozzám dörgölődzik
és sugdosva a kezemet tanítja
a testével hogy bánjak
-
de az eddigi szeretőinél
engem se szeret jobban.

Ünnepen aztán
prédikál nekem
bolond gondolatokkal étet
én vagyok az úr
azt mondja
megsüvegelem magam szépen
-
pedig ő a föld az
Isten földi mása.
 
______________